Mi az, amire minden ember vágyik? Tudom, manapság eléggé felkapott és be is épült a fejekbe az, hogy a boldogság a válasz a kérdésemre. Ez egy elég megfoghatatlan érzés, fogalom, mindenkinek mást jelent és mivel ennyire rejtélyes ezer kutatás, program foglalkozik vele. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem még mindig nem tiszta, hogy naponta, percenként, évente kéne boldognak lennem és pontosan milyen is az. Nekem egyértelműbb és érthetőbb válasz az, hogy minden ember a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETre vágyik. Ez azt jelenti ma számomra és szívesen beszélgetek erről (is) Veletek, hogy szeretve és elfogadva vagyunk. Nyugalom van bennünk. Hit magunkban, hogy képesek vagyunk az életünket a kezünkben tartani. Ugyanakkor tapasztalataim szerint ilyenkor jönnek a kérdések:
- Hogy lehet úgy szeretni valakit, amilyen?
- A gyengeségeket is?
- Kell minket mindenestül bárkinek is szeretnie?
- Gyerekként ez hogyan lehetséges, hiszen még formálandó-formálódó emberről van szó, még irányításra-iránymutatásra, határokra, terelésre van szüksége?
Kezdjük azzal, hogy a másik ember olyat tesz, úgy viselkedik, olyan tulajdonságai vannak, amelyek például nekem nem tetszenek, amelyekkel nem értek egyet, amelyeket rossznak tartok az az én #önazonosságom. Fontos, hogy legyen véleményem, hiszen ez határozza meg az identitásomat és a saját életem kereteit. Az értékrendszerem az, ami alapján döntök. Ezek a vélemények azonban szubjektívak és szemléletben sokkal jobban előrevisz, ha nem a másik személy teljes személyiségére vonatkoznak. Sarkítva: nem a férjem vagy a gyermekem rossz, csak az, amit tesz, szerintem nem helyes. Talán ennek tükrében a felmerülő kérdések talán nem is pontosak, nem a jó kifejezéseket használjuk. Szinte azonnal megállapítunk kérdés nélkül vagy már sugalljuk is a választ.
„Nincs harmadik lehetőség: a szeretet vagy feltételekhez kötött, vagy feltétel nélküli. …
Mindaddig, amíg feltételeket szabok, nem szeretlek igazán téged.
Csupán cserét ajánlok fel, nem pedig ajándékot.
Az igazi szeretet ingyenes ajándék és mindig annak is kell maradnia.”
John Powell: A feltétel nélküli szeretet
Amikor nem vagyunk belső békében önmagunkkal, akkor elképzelhető, hogy nem elégítettük ki a szükségleteinket? Vagy esetleg gyermekkorunkban a szüleink? Lehetséges, hogy nem tudunk önazonosak lenni, amíg nem érezzük magunk iránt a feltétel nélküli szeretetet? Az is lehet, hogy a másokkal, akár saját gyermekünkkel való kapcsolódásunk sem tud enélkül létrejönni?
Az embernek négy pszichológiai alapszükséglete van
- Kötődés iránti szükséglet: „A kisbabák meghalnak, ha megtagadják tőlük a testi érintést.”
- Autonómia és biztonság iránti szükséglet: „Egész fejlődésünk arra van kihegyezve, hogy önállóvá és a szüleink gondoskodásától függetlenné váljunk.”
- Kellemesség érzés iránti szükséglet: „…megtanulja szabályozni a kellemességgel és kellemetlenséggel kapcsolatos érzéseit. Azaz szert kell tennie a késleltetett jutalmazással és ösztönlemondással kapcsolatos kudarctűrő képességre.”
- Önbecsülés erősítése és az elismerés iránti szükséglet: „csecsemőkorban a szüleink viselkedéséből szűrjük le, hogy szeretnek és örülnek nekünk, vagy sem.”
Stefanie Stahl: A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia
Engem is elbizonytalanított jó sok minden, amikor anya lettem és ekkor, immár öt éve léptem az önismeret útjára. Utánanéztem, mik a pszichológiai alapszükségleteink és hogy vagyok én most ezekkel vagy melyek azok, amelyek űrt hagyhattak bennem és ezáltal nem tudtam rájuk építkezni. Azt éreztem, hogy ha túl megengedő vagyok, azért hogy hagy legyen a gyerekem önmaga, akkor frusztrált lesz, nem tud együttműködni, ha tiltom, elfojtom, akkor letöröm a szarvát, sérül az önbecsülése és sérül a közöttünk lévő kötődés is.
Feltettem magamnak ezt a kérdést:
Hogyan tudok önazonos szülő lenni?
Ahhoz, hogy önaznonos lehessek az életemben fontos volt a coaching és ezáltal a megoldásfókuszú szemlélet. Minden anya egyedi, így mindenki a saját anyaságának a szakértője. Senki nem tudja, hogy én hogyan leszek elég jó szülő vagy te. Senki nem tudja, hogy mi játszódik le bennem, amikor nem tudok határt szabni vagy lenyomom a gyermekemet, esetleg „megveszem” egy csokival. Ezeknek a viselkedéseknek mindig oka van: hozott minták, hiedelmek, transzgenerációs minták, tudatalatti sebek, az önismeret hiánya, a gyermeklélektan ismeretének hiánya stb. Ha megvan ez a belső út, akkor lesznek válaszaink és megtaláljuk az utunkat.
Felnőttként a mi felelősségünk, hogy keressük a megoldásainkat és a saját válaszainkat.
Amikor egy felnőtt ember szülő lesz, akkor általában vannak a környezetéből tapasztalásai és előre kigondolja, hogy ő ezekből mit fog és mit nem fog csinálni. Mi tetszik és nem tetszik neki. Aztán megszületik a gyermeke és például ott áll a gyerekszoba ajtajában. A gyerek sír. Vár egy kicsit, hogy a gyereke majd elalszik, mert a nagyon felkapott könyvben ezt tanácsolták/ a barátnője is ezt csinálta…milyen jól alszik a gyermeke/meg kell tanulnia egyedül elaludni stb. Akkor ott vagy megszólal benn a lelkében, szívében valami vagy nem. S ha nem szólal meg semmi, akkor annak is oka van. Ha megszólal, akkor is még két út van: hallgatok a belső hangra, hogy a gyermekemnek ez nem jó és válaszra van szüksége vagy lenyomom magamban az érzést, mert én honnan is tudhatnám, hiszen sosem voltam anya. Aztán jön a kutatás, online olvasgatás és hatással van ránk, hogy éppen hova vezet az utunk az éterben. Ott ismét kérdés, hogy vannak-e saját gondolataink, véleményünk vagy tesszük, mert a többiek azt mondták ez a jó.
Minden kutatásra van ellenkutatás és vannak laikus magyarázatok, mégis van két kérdésem, amit az édesanyáknak felteszek, amikor elbizonytalanodnak a gyereknevelésükben:
- Mire lennél büszke 90 évesen, ha most ebben a helyzetben mit csinálnál?
- Kire emlékszel legszívesebben gyerekkorodból? Ő hogyan bánt veled?
Te hogyan leszel önazonos szülő?
A szeretet nem egy érzés, hanem a viselkedésünkben nyilvánul meg. A Biblia azt mondja, hogy a szeretet egy szokás.
Az #önazonosanya rendelkezik önismerettel, tudatos az emberi játszmákban, tudja érvényesíteni az érdekeit és erőszakmentesen kommunikál. Az #önazonosanya harmóniában van a gyermekével és kiegyensúlyozott életet él. Az #önazonosanya jó példa, irányt mutat és hisz magában, a gyermekében. Az #önazonosanya nem tökéletes, tud hibázni, nevetni ezen vagy akár ideges is lehet vagy sír és ebben is példát mutat. Az #önazonosanya társaságában a gyermeke szeret önmaga lenni és felvállalni a gyengeségeit. Az #önazonosanya ismeri a határait és minden nap tesz a fejlődéséért, mert feltétel nélkül szereti magát és másokat is.
Az önismeret például abban is segít, hogy tudd számodra milyen az elég jó szülő. A legtöbben ezeket a tulajdonságokat szokták mondani: meghallgat, türelmes, játékos, figyel rám, van rám ideje. Ezt hogyan tudod megadni például a csecsemődnek, aki felkel éjszaka?
Elmondok egy történetet a saját életemből, ami nemrégiben esett meg velünk: A gyermekeim nagyon szerettek volna este tovább fennmaradni és játszani, azt hiszem, ez minden szülő számára ismerős. Sőt még csokit is szerettek volna enni. Ezeket nem engedhettem meg, hiszen reggel időben be kell érnünk az iskolába, óvodába, én pedig dolgozom. Korábban az ilyen helyzetekben összetörtem. Hiszen a szabad játék, a gyerekeim egyik legnagyobb szükséglete, és ezt tudják és ki is fejezik. Mindezek után elhangzott az a mondat is, ami minden anya rémálma: Te vagy a legrosszabb anyuka a világon! Nagyon határozott maradtam, de ettől függetlenül elkövettem egy hibát. Egy idő után kiabálni kezdtem, mert elöntött a düh. Megfogalmaztam az érzéseiket, a sajátomat is, elmondtam a miérteket és elkezdtem hisztizni, ahogy ők. Később – ahogy a saját viselkedésemre ráébredtem – „bekapcsoltam” a tudatos #önazonosanya üzemmódom. Elkezdtem a gyermekeimhez szeretettel kapcsolódni, úgy ahogyan ők szeretik, ami náluk működik: a kislányomhoz leguggoltam és beszélgettem vele arról, hogy miért kérem ezt tőle és mikor lesz arra alkalom, hogy folytassa a játékot. A kisfiammal szerepjátékokat gyakoroltunk és az ujjamból Arnoldot varázsoltam, aki huncutul gúnyolódik vele, hogy nem is tudja megmosni egyedül a fogát. Ezután a pár másodperces kapcsolódás után készségesen megmosták a fogukat és már kuckóztunk is a szobában egy kis esti diavetítésre, meseolvasásra, ahogy azt minden egyes este szoktuk immár hat éve. Számtalan lelki, belső beszélgetés kellett nekem ahhoz, hogy szembe merjek nézni azzal, hogy milyen igényeim nem teljesültek a gyermekkoromban, milyen félelmeim és gyengeségeim vannak, amelyeken dolgoznom érdemes, ahhoz, hogy a gyermekeimnek elég jó, önazonos édesanyja lehessek. Nem, nem mindig sikerül minden egyes alkalmat így megoldanom, de úton vagyok!
Az első lépések nehezebbek, meg tudni, ki is vagy Te valójában. De ahogy igazán önazonosan kezdesz el élni és feltételek nélkül szeretni, annál teljesebb lesz az életed, a gyermekeiddel is a kapcsolatod, méginkább meg tudod élni a jelent.
Köszönöm, hogy jelen voltál velem:
Dayfly Kriszti édesanya-lelkesítő
Felhasznált irodalom:
Stefanie Stahl: A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Dayfly Kriszti: #önazonosanya / Te vagy az anyaságod szakértője!