Az 1-7 éves kor közöttre tett fejlődési időszaknak nem a legerőszakmentesebb megnevezése a dackorszak, hiszen ez egy ítélet, nem pusztán leíró megnevezés. A dac jelentése makacs ellenszegülés. Közben pedig arról van szó, hogy ezekben az években kialakul az éntudat, a gyermek felfedezi, hogy ő egy különálló ember az édesanyjától, akinek vannak vágyai, szükségletei. Sok érzés tör fel belőle ezáltal és ezek közül az egyik az akarat, mentálhigiénés szakszóval a klasszikusan 2-3 életév között kibontakozó akaraterő, amely fontos és szükséges az emberi életben. A nagy sírásokban, veszekedésekben megtestesülő határpróbáló viselkedést hisztinek is szokták nevezni, amely névvel nem is lenne gond, hiszen azt jelenti, hogy nyugtalan, fegyelmezetlen viselkedés. Gyakran az a megjelölés is társul hozzá, hogy ok nélküli. Ez azonban már nem állja meg a helyét, mert a gyereknek valóban fontos az, amit szeretne, s ez nem kell, hogy a felnőttnek is az legyen, s valóban érzi a szomorúságot, dühöt, idegességet, kétségbeesést, bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot és még sok minden mást.
A hiszti és a dac azonban olyan megnevezés, amit gyakran és a könnyebb utat választva stigmaként használunk az akaraterő kísérleteinek megnyilvánulásaira: a dac és a hiszti egy fontos fejlődési lépcsőfokot jelez a gyermekek életében, akkor is, ha szülőként sokszor igazi kihívás ezeket elviselni. Hogyan tekinthetünk ezekre mégis csak ajándékként?
Ha az intenzív érzelmi megnyilvánulásokat nem elutasítással kezeljük, hanem jelzésként, közelebb kerülhetünk a másik mondanivalójához. Az Erőszakmentes kommunikáció elmélete, módszere Marshall Rosenberg pszichológus nevéhez fűződik. Élete során ő maga, majd az elmélet alkalmazására létrehozott hálózat a mai napig háborús béketárgyalások levezetésénél is alkalmazza az EMK-t. Az EMK kulcsa a szemlélet, amely az érzelmi intelligens, együttműködő, szabad, őszinte, ítéletmentes, szeretetteljes kommunikációra épít. Az elmélet azt mondja, hogy az ítélkezés, az erőszak nem elégíti ki az emberek szükségleteit, s ezáltal nem előrevivőek. Ingrid Holler gyakorlatias könyvét úgy kezdi, hogy az EMK egyszerű, de nem könnyű. Ennek oka az, hogy ugyan könnyen megérthető a 4 lépés, mégis egészen máshogyan vagyunk „behuzalozva” a személyek közötti, azaz interperszonális kommunikációnkban. A dackorszak kapcsán a legegyszerűbb szemléltetés az a szülői automatizmus, ahogy mi reagálunk a gyermekünk jelzésére: egyszerűen ezt hozzuk magunkkal, ezt láttuk a szülői házban és mintaként él bennünk tovább. De a minta megtörhető, tudatos odafigyeléssel és komoly munkával megváltoztatható a kommunikációs működésünk.
Az erőszakmentes kommunikáció arra épít, hogy neked, nekem, neki, azaz minden embernek vannak vágyai, melyeket szeretne beteljesíteni. Ha együttműködünk másokkal, s megértjük az ő vágyaikat is, megismerjük egymás érzéseit és szükségleteit, akkor olyan megoldásokat tudunk közösen találni, amelyek minden félnek megfelelőek lesznek.
Ismerősek-e ezek a gondolatok? „Ne hagyd magad!” „A jó kislány odaadja a játékát.” „Egy fiú nem sír.” „Harcolj meg azért, amit akarsz.” „Nincs is semmi bajod.” „Vagy megteszed vagy nem lesz, amit akarsz.” Ezek mind hiedelmek, minták tudatlan használata, erőszakos, alá-fölé rendeltségről tanúskodó mondatok. Olyan időkből eredő régi minták, amikor a szüleinknek, nagyszüleinknek nem volt támasza saját érzései és szükségletei jobb kifejezésére.
Még néhány kommunikációs forma, amelyek gátolják a kapcsolódást és a megoldások megtalálását, sőt sokszor a másik félnek fájdalmat is okozhatnak:
„Lusta vagy” – kritika, hibáztatás, szemrehányás – holott szülőként haladásra, esetleg közös értékrende vágyom.
„A testvéred sokkal ügyesebb nálad.” – összehasonlítgatás másokkal, mikor csalódott vagyok, mert elismerésre és eredményekre vágyom.
„Azért nem csináltam jó ebédet, mert ti hangosak voltatok” – felelősséghárítás a másikra, holott fókusztartásra vágytam, és feltehetően egyébként is nehéz volt odafigyelnem.
„Márpedig ma este az ágyban fogsz aludni, különben…” – parancs, felszólítás, ha tanácstalan, tehetetlen vagyok, és együttműködésre, illetve pihenésre vágyom.
Mi is kisgyermekes szülők vagyunk és pontosan látjuk, hogy mennyi banánhéjon lehet elcsúszni az évek során. Szülői felelősségünk a gyermekeink védelme, amelyben segítségünkre van a megszerzett tudás, akár kommunikációban vagy gyermeklélektanban. A dackorszak vagy tinédzser évek „normális” és „nem normális” működése például távpontokat ad, hogy mit hogyan kezeljünk, s mik a jelei annak, hogy a gyermekünk „bajban van”, nem jók neki a körülmények, a lehetőségek tárháza, és a segítségünkre van szüksége. Gyakran az a segítség, ha határokat és kereteket állítunk fel a számukra a legnagyobb szeretettel, illetve ha saját érzéseinket és szükségleteinket transzparenssé tesszük a számukra az ő szintjükön, a számukra érthető módon – így példát adva a számukra, és megtörve az örökölt mintát.
Amikor a gyermekünk kiborult és őrjöng, akkor az EMK elsősorban abban tud segíteni, hogy megértsük először magunkat, hogy elfogadók, megértők, türelmesek tudjunk lenni, és másodsorban őt ezekben a nehéz percekben. Olyan ez mint a repülőgépen az oxigénmaszkról szóló utasítás: a szülő először magára, utána a gyermekre helyezze fel azt: azaz akkor tudok máshoz fordulni, ha már kapok levegőt. És ezt szó szerint érthetjük: ha lenyugodtunk, ha már értjük saját magunkat, akkor elcsitul a belső háborgás, és képes leszek a másikra is rásegíteni az oxigénmaszkot, és könnyíteni az ő feszülésén. Sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy újrahuzalozzuk magunkat, új mintát gyakoroljunk be, hogy az egyszerűnek tűnő négy lépést az embert próbáló pillanatokban tudjuk használni.
A gyereknevelés egy véget nem érő kommunikáció, ahol teret kapunk, hogy a magokat, az általunk tudatosan vagy tudattalanul választott mintákat elültessük, hogy értékeket adjunk át, s közben a gyermekünk éntudata is fejlődjön, amelynek fontos része, hogy ő fontos, értékes és szerethető, és kiteheti a saját határait. Így teret adva támogathatjuk őt abban, hogy olyan felnőtté váljon, aki bátran ki tud majd állni saját magáért.
Az a jó hírünk, hogy a kommunikáció és az érzelmi intelligencia is fejleszthető területek. Ezek segítségével partnerségben élhetünk a szeretteinkkel, ahol elvárások és megjátszások helyett őszinték, elég önazonosak és elég boldogok lehetünk a való világ nehézségeit is objektívan látva.
Csordás Izabella, ACC coach, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, www.belsohajtoerok.hu
Dayfly Kriszti édesanya-lelkesítő, kommunikációs szakember, megoldásfókuszú coach, www.dayflykriszti.hu