Én így szoktam…
Mi így szoktuk…
Ezek a mondatok szolgálhatnak minket, de árthat is nekem. Vagy egy ideig szolgálnak és utána már nem hasznosak. Ez normális és nem szégyen.
Nem ciki változni és változtatni.
„Boldognak lenni annyi, mint hagyni, hogy a mindannyiunkban élő lény szabadon, örömtelien és egyszerűen éljen. Megvan benned az érettség, hogy azt tudd mondani: „Hibáztam”. Van bátorságod bocsánatot kérni. Van értelme azt mondani, hogy „szükségem van rád”. Az a képesség, hogy kimondd, hogy „szeretlek”. Váljon az életed a boldogság lehetőségeinek kertjévé… hogy tavasszal az öröm szerelmese, télen pedig a bölcsesség szerelmese legyen.
„És amikor hibázol, kezdd elölről. Mert csak akkor leszel szerelmes az életbe. Rá fogsz jönni, hogy a boldogság nem tökéletes életed. De használj könnyeket a tolerancia öntözésére. Használd a vereségeidet a türelmed edzésére.
„Használd a hibáidat a szobrász derűjével. Használd a fájdalmat, hogy ráhangolódj az örömre. Használd az akadályokat, hogy kinyisd az intelligencia ablakait. Soha ne add fel … Mindenekelőtt soha ne add fel azokat, akik szeretnek téged. Soha ne add fel a boldogságot, mert az élet egy hihetetlen látványosság. „. Ferenc pápa