- Az első és legfontosabb szülőként ebben a helyzetben, hogy mi felnőttek tudjunk megnyugodni és legyenek saját válaszaink a helyzetre.
A megnyugváshoz, belső békéhez a tudás, pszichológiai állapot mellett fontosak a pozitív megküzdési stratégiák alkalmazása. Negatív a drog, alkohol, cigaretta. Ezek nem fognak semmilyen eredményt adni senkinek, így nem javaslom, hogyha feszült valaki, akkor most elkezdjen minden este „csak” egy pohár bort meginni. Figyeljünk oda a saját jólétünkre. Te mit teszel ezért már most?
Az összes pozitív megküzdési lehetőség, amikből érdemes egy saját stratégiát kidolgozni, ami nálad működik:
– IMA – ha már imádkoztál csoportban vagy a családoddal, mert hiszel Istenben, akkor ismered azt a felemelő üdvösséget, amit így kapunk az Úrtól
– sport
– relaxáció (autogén tréning)
– aktív meghallgatás-beszélgetés – akár önismeretbe menni szakemberrel
– szórakozás: zenehallgatás – akár koncert, kiállítás, filmnézés – akár mozi, olvasás stb.
– segíteni másoknak – néha megnyugvást is adhat, ha közelebb megyünk a problémához és érezzük, hogy amit tudtunk megtettünk és adni is jó érzés.
– ellentétes cselekvés – szomorúság esetén megnézni egy vígjátékot
– eltávolodás – ha most nem tudjuk megoldani, mert annyira nem látunk tisztán, akkor segítség lehet egy ideig elengedni a témát és visszatérni rá, amikor jobban vagyunk
– intenzív örömforrások, élmények – hangos zenehallgatás pl., komfortzóna átlépések, az átélt düht, feszültséget pozitív energiává változtathatjuk – olyat teszünk meg magunkért, a családunkért, amit már régóta halasztgatunk, komfrontálódunk akár
– továbbkeretezés – emberek halálában, otthonai elhagyásában nem lehet semmi jó, de a mi egyéni magyar nehézségünkben mégis mi?
– érzelmek és viselkedés szabályozása – a dühkitörések, elárasztás nem vezet eredményre, ha ezek jelenleg a megküzdésünk részei, akkor itt az idő megtanulni ezeket jobban kezelni – EMK, asszertív kommunikáció, relaxáció, trauma feldolgozás
– minőségi társas kapcsolatok ápolása, kialakítása, megélése
– felelősségvállalás – felnőtt emberként az életünk a kezünkben van, mi tudjuk a helyzetünket egy bizonyos körön belül irányítani. Veszekedek a gyerekkel vagy futok egy kört. Sírok a párna alatt vagy egy barátommal beszélgetek. Úgy érzem olyan helyen élek, ahol rettegek vagy elköltözök.
– problémamegoldás – tervezés: végig gondolom a helyzetet, mérlegelek – kidolgozom az alternatívákat, lehetőségek, erőforrások, tulajdonságok átgondolása, döntök, cselekszem. Ehhez hozzátenném, hogy ha érzelmileg nagyon meg vagyunk érintve vagy nincs ráhantásunk a problémára, akkor ez alig vagy nem megy. De mégis mit tervezhetünk? Pl. a napjainkat
– figyelemelterelés – elfoglaltsággal: takarítás, főzés, a saját portámon rendet teszek.
– képzelet ereje – imagináció: elképzelem, ahogy egy dobozba bezárom a problémát, ahogy egy réten sétálok stb.
– légzési technikák
– önjutalmazás, ha kisebb vagy nagyobb célokat elértem
– önmegnyugtatás – olyan illat, íz, hang, anyag, amiket szeretünk, körbevenni magunkat egy puha takaróval, finom kávéval, teával, virágot szagolni stb.
– bátorító mondatok – saját belső hangunk rajtunk múlik. Valahonnan a gyermekkori környezetből sokan hordoznak negatív belső hangokat: nem vagyok elég jó, ezt sem tudom megoldani, nem ilyen szülőre van a gyerekemnek szüksége stb. ezeket a hangokat érdemes kicserülnünk elismerő, bíztató, önnyugtató gondolatokra. Ennek oka vagy következménye gyakran az alacsony önértékelés és az állandó türelmetlenség. Ilyen mondatokat mondjuk ehelyett: a legjobb szülője vagyok a gyerekemnek, képes vagyok megoldani ezt a helyzetet, hálás vagyok…, hiszek…, biztos pont az életemben…
– egyszerre csak egy dolgot csinálni
TUDATOS STRESSZOLDÁSRA VAN MOST is SZÜKSÉG.
Mindenki más mennyiségű hírforrást bír el – számomra például az olvasás a befogadható érzelmileg, a képek, videók felkavarnak és a a reggeli rádióban folyó ötletelő műsorok is idegességgel töltenek el.
- Kiben bíztál a legjobban életedben? Miért? Hogyan viselkedett veled? írd le kérlek, ha van kedved. Ez a viselkedés most méginkább fontosabb a gyerekeinknek ebben a helyzetben.
- Hatással lehet ránk a saját családunkban átélt korábbi háború, veszély, robbantás. Ebben az esetben erősebbek lehetnek az érzelmi reakciónk, élménybetöréseket élhetünk át.
- Mit érzel egyáltalán, ha ezeket a szavakat kimondjuk: rakéta, háború, támadás…erre a felnőttekben megjelennek félelmetes képek. A gyerekeknek nincs meg ez a kép, tudás, tapasztalat, ha nem néznek pl. híradót vagy nincs otthon játék pisztolya.
- A beszélgetés nem kell és ne vallatás legyen. Könnyeden, természetesebben igyekezzük megközelíteni ezt a nehéz témát hétköznapi helyzetekben. Kérdezzünk és ne megmondjuk, mert sok mindent tudnak már a legkisebbek is.
- Gyerekkel való kommunikáció: MI VAGYUNK A SZŰRŐ – a többi csatornát pedig tompítsuk és szelektáljuk. Leginkább 6 éves korig! Mert számukra az emberek és a dolgok vagy jók vagy rosszak. Még összemosódik a fantázia és a valóság. A valódi, ijesztő képeket ezért nem szabad, hogy a gyerek lássa. Akiknek az írásait közeléreztem magamhoz a témához és hozzáadtak új gondolatokat az írásomhoz, amelyért hálával tartozom: Kádár Annamária, Szél Dávid, Reinhardt Gabriella és Fejér Noémi pszichológusok, valamint a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány.
- A legfontosabbnak az érzelmi kapcsolódást tartom ebben a helyzetben. Ahol érzésekről nem szoktak beszélni, akkor érdemes elkezdeni. Ha valakinek nincsenek erre szavai, akkor ha beírja a keresőbe, hogy érzések lista rögtön fog találni egy akár kinyomtatható verziót. Mondjuk el, hogy hogy vagyunk. Ez azért fontos, mert a gyerek pontosan érzi ezt, de nem tudja, hogy honnan jön ez az érzés és miért van. A gyerekek általában mindent magukra vesznek. Ha elmondjuk, hogy a másik ( és nem a szomszédos) országban háború van, ami nagyon megijeszt minket és ha itt nincs is háború, de szomorúak vagyunk, félünk, aggódunk, megrémiszt minket ez a hír. Keressünk a megoldást, de emiatt feszültek vagyunk, akkor választ kap arra, amit egyébként is észlel, érez és érzelmi biztonságba kerül.
- Mesepéldázat: a jó és a rossz harcol. Ezt értik a kicsik és hihetünk mi felnőttek is abban és mondhatjuk is, hogy a jó győz. Ez adja a reményt, amire a hála mellett nagy szüksége van a lelkünknek nap, mint nap.
- Ahogy beszélgettem, olvastam, hallgattam szakértőket eltérő a vélemény arról, hogy MUSZÁJ-e beszélgetni azzal a gyerekkel, akit nem érdekel a téma. Alapból szerencsés, ha a családi kultúra olyan, hogy szabad kérdezni és szokás jókat beszélgetni. Semmiképpen ne legyen tabu téma. Na erről itthon nem beszélünk! Se egész napi téma. Tudjunk mást jókedvvel csinálni együtt. Szerintem nem baj, ha egy gyereket ez most nem érdekel. Sőt valószínűleg olyan közegben van egész nap, ahol a felnőttek mind azt gondolják, hogy nem beszélnek erről a gyerekek előtt. Ez csak akkor nem ok, ha a felnőttek közben láthatóan, érezhetően nincsenek jól. Valljuk be, hogy többségünknél azért ez most sokk hatás, nagy érzelmi megérintettség, így jócskán érezhetik ezt a gyerekeink, így valamilyen szinten mindenképpen érdemes beszélni a témáról. Valamint azért érdemes megemlíteni, hogy háború vagy egy másik országban, mert valahonnan előbb utóbb meghallhatja és akkor megijedhet. Mi szülők ismerjük a gyerekünket a legjobban, ezért jó, ha a mi biztonságos közegünkben, a mi megválogatott szavainkkal hall először erről.
- tényeket mondjunk el az eseményekről a gyerek saját szintjén, figyeljük, hogy mire és mennyire kíváncsi, mennyit bír el és a jövőbeli feltételezéseinket más felnőttekkel osszuk meg. Biztosítsuk arról, hogy biztonságban van. Tehát, hogy lehet, hogy itt is baj lesz semmiképpen ne a gyereknek mondjuk. Azok a történetek, hogy az apukákat elviszik, elválasztják borzalmasan félelmetes lehetnek nekik. Nem bírja el ennek a súlyát és szorongani fog ettől. Tény, hogy Ukrajnában háború van, itt pedig béke. A szomszéd helyett mondjuk inkább, hogy másik ország, ahova egy napi sétával sem érnénk oda. Kevés információ is elég, kivéve, ha kérdez. Akkor válaszoljunk.
- Mondhatjuk, hogy nem tudjuk, de ha fontos a számára utánanézünk.
- Legyünk mindig őszinték. Ne mondjunk olyat, amiben magunk sem hiszünk. Ha megkérdezi, hogy lesz-e itt háború: akkor azt mondhatjuk, hogy REMÉLEM, HOGY NEM. és megölelem.
- Keressük a biztos, biztonságos dolgokat: ránk mindig számíthatsz, bármi történjen mi veled leszünk és megoldjuk, ahogyan csak tőlünk telik..
- Fontos, hogy tudjuk a gyerekünk máshol mit hall. Kérdezgessük, hogy beszélnek-e erről az óvódában, iskolában és tegyük helyre, hogyha esetleg úgy érezzük valami elcsúszott ott vagy nála. Érzelmileg is így tudjuk megtámogatni jobban, megnyugtatni, tisztázni. Teremtsük meg a teret, hogy merjen kérdezni.
- A kisebbeknél figyeljük a rajzaikat, játékaikat, azokból ki fog derülni valószínűleg, hogy foglalkoztatja-e őket és ha igen, akkor mennyire láthatóak a félelem, szorongás jelei. Az is jel lehet, hogy most ragaszkodóbbak, nehezebben válnak el, többet sírnak, rosszabbul alszanak.
- A jelenlévő legkisebb gyerek szintjéig kommunikáljunk. A nagyokkal legyen külön tér. Kamaszkortól lehet együtt híreket hallgatni és átbeszélni.
- Ne nézzünk háborús képes jeleneteket, videókat a gyerekekkel.
- Nem a pl. orosz embereket utáljuk, hanem a vezetők döntésére haragszunk és a harcot ítéljük el. Vannak emberek, akik eljöttek Ukrajnából, őket menekülteknek hívjuk és itt nálunk pl. biztonságban vannak. Ha megkérdezi, akkor elmondhatjuk, hogy igen, mi is elmehetünk, hogy máshol biztonságban legyünk. Igyekezzünk könnyedek, meggyőzőek, megnyugtatóak lenni és nem jobban belemenni a részletekbe.
- Kamaszoknak már lehet és kell is, hogy legyen saját tudása, véleménye, az lehet a miénkkel ellentétes. Fogadjuk el!
- A nagyobb gyerekeknél is mérlegelni érdemes, hogy készen van-e rá, de őket vinném csak aktív segítő, önkéntes helyzetbe és családbefogadást is csak ilyen korú gyerekeknél ajánlok én személy szerint. Akik értik már, hogy mi történik és hogy az esetleges traumatizált emberek miért olyanok, amilyenek. Ez mindenkinek nagyon megterhelő ilyenkor.
- szókincse bővül, segítőszándéka, felelősségtudata, együttműködése fejlődhet most a magyar embereknek. Továbbkeretezés: emberek halálában semmi jó nem lehet, de az hogy idejönnek a menekültek, mi lehet a jó? Mi helyzetből milyen jó sülhet ki?
- Bátorító, megtartó mondatok: Beszéljünk róla! Figyelek rád. Megértem az érzéseidet, ez rendben van, érthető és jogos. Nem baj, ha ezt érzed. Elfogadom, hogy ez most nehéz neked…nekem is az. Segítek megoldani. Biztonságban vagy. Itt vagyok neked és rám számíthatsz. Hogyan tudok segíteni?
Feszültségoldás a gyerekekkel: JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK. Fogócska, bujócska, hancúrozás, közös szerepjáték, bábozás… megküzdés lehet együtt vásárolni, csomagot készíteni a menekült családoknak
Nem háborús, de célirányos kérdések: mivel játszottál ma, mi volt jó és rossz a mai napodban, összevesztél-e valakivel, akarsz-e kérdezni valamit vagy beszélni valamiről?
Ha odajön és hallja, hogy beszélgetünk a háborúról és megkérdezi, hogy miről beszélgettünk, akkor ne válaszoljuk azt, hogy semmiről: hanem mondjuk meg őszintén.
Mi vagyunk a legjobb szülei a gyermekeinknek és bizalommal vannak irántunk. A legjobb, amit tehetünk, hogy továbbra is ahogy tudunk figyelünk rájuk és magunkra is. Együtt elbírjuk és megoldjuk a saját nehézségeinket.
A kisgyermekes életciklus elég magányos időszak a nők számára manapság. Ne maradjatok egyedül. Ösztönanyuval közösen támogató csoportokat tartunk minden szerdán vagy délelőtt vagy este 9-től. Jelenleg lehet jönni ingyen vagy felajánlásért. Ne maradjatok egyedül ebben a helyzetben és bizonyosodjatok meg arról, hogy az érzéseitekkel sem vagytok egyedül. Keresssük együtt a saját megoldásaitokat! Jelentkezés
Csoport, ahova csatlakozhatsz: Dayfly Önképzés Mesterfokon Édesanyáknak