Amikor valaki az énidőről beszél, mindig furcsa ézés kerít hatalmába. Miért lett ez annyira fontos mostanában?
Megoldásfókuszú szemlélettel az az érzésem, hogy ez is, mint sok minden önmagunk védelmében alakult ki és lett cégek, mozgalmak, programok neve, mert van mind dolgoznunk magunkban. Mindannyiunknak. A tökéletesség sajnos már csak azért sem létezik, mert ha a szüleinkkel csodás idillben, anyagi biztonságban nőttünk is fel, akkor is ott vannak a transzgenerációs mintáink, amiket a vérünkben hordozunk, de ott van a környezetünk millió negatív hatása is. Lehet az énidő mögött félelem attól, hogy valaki nem lesz elég fitt, szép anyaként vagy félelem attól, hogy tönkre megy a házassága, ha nincs kettesben a férjével hónapokig. Azonban önműködő folyamat is egyben, hiszen muszáj egyedül töltődnünk. Kinek mennyire. Intro- vagy extrovertáltként ez változhat ugyebár.
Az én kis agyam nem nyugszik, s nem a problémát, hanem a megoldást keresem. Kezdünk rájönni dolgokra és erőnek erejével szeretnénk elérni, hogy legyen szabadidőnk a gyerek mellett, mert az jár, én fontos vagyok, mert elegem van belőle. A lényeg pedig kicsúszik a kezünk közül.
Ha egy olyan párkapcsolatban élsz, ahol nem kell harcolnod az énidőért, akkor ez a párbeszéd zajlik köztetek:
– Drágám holnap délután elmegyek vásárolni és fodrászhoz.
– Rendben Életem. Érezd jól magad!
Ennyi.
Persze lehet, hogy újratervezés lesz, mert a pici belázasodik vagy vígasztalhatatlanul hiányolni fogja az édesanyját. Ekkor nem megakadályozta a szülője kikapcsolódását, hanem még nem volt úgy készen rá, ahogy ők érezték, hogy az lesz. Meg kell próbálni később újra és a legnagyobb szeretetettel felkészíteni őt erre. Az apa-gyermek közötti kapcsolat pedig a világ egyik legfontosabb köteléke. Akik jóban vannak az édesapjukkal kevesebb bajba kerülnek, jobbak az emberi kapcsolataik, de még az egészségük is jobb lehet.
Az írás végére rájöttem, hogy az énidő az élet része valójában, így jó, hogy beszélünk róla, de az lenne a legjobb, ha ez nem lenne téma. Csak mennénk és kész. A legnagyobb nyugalommal és a legnagyobb büszkeséggel, mert együtt mindenre képesek vagyunk a családunkkal.