A megoldásfókuszú szemlélet egyik alapja, hogy mindenki a saját életének a szakértője. Tanulmányaim során legtöbbet azt gyakoroltam, hogyan NE legyenek előfeltevéseim. Előfeltevés az, ami például megfogalmazódik bennünk, amikor a másik történetét hallgatjuk: biztosan ő provokálta ki a konfliktust, nem fogja tudni rendezni a házasságát, bocsánatot kéne kérnie stb.
Lehet, hogy ez nagyon könnyűnek tűnik, de egyáltalán nem az. Úgy kérdezni a másiktól, hogy abban nincs semmi sugallat. Hogy másfél óra múlva úgy lépjen ki valaki a beszélgetésről vagy a tréningemről, hogy fogalma sincs, hogy én mit gondolok az ő helyzetéről vagy mit tennék a helyében. Higgyétek el nekem ez nagyon is nehéz. Miért fontos a ”jó” hallgatás?
- egyrészt ez az állapot nagyon nyitottá és kíváncsivá tesz: szeretném tudni ki vagy, mit érzel, mik a céljaid, vágyaid, mi játszódik le benned, miért jöttél el hozzám.
- fontossá válik a számodra is, hogy tájékoztass a benned zajló gondolatokról és ezáltal ki is mond azokat.
- már több százszor bebizonyosodott a számomra így, hogy nem minden az, aminek látszik: volt már hogy 50 percig meg sem szólaltam és a végére a beszélgető partnerem az elmondása szerint elkezdett tisztán látni. Ott voltam, mint megtartó erő, mint kíváncsi szem és fül, teret adtam neki a teljes bizalmammal és érdeklődésemmel. Ezután néhány kérdést feltettem, s a válaszok valóban ott voltak benne.
Nem varázslat, amit csinálok mégis nagyon sokat tanultam. Mert nem kulturális sajátunk ez a viselkedés.
Azért dolgozom édesanyákkal és azért hoztam létre a Dayfly tréningeket, mert hiszem, hogy minden gyermeknek ajándék, hogy ha az édesanyja ”JÓL” HALLGAT”, ”JÓL” FIGYEL ÉS ”JÓL” KÉRDEZ. A jól pedig azért van idézőjelben, mert nem az számít, hogy nekem jó legyen, hanem az, hogy a másiknak, tehát szupjektív. Ezért érdemes visszakérdezni attól, akit hallgatok, figyelek és akitől kérdezek, hogy neki HASZNOS-E, neki JÓ-E EZ A HOZÁÁLLÁS? Mindezeket pedig érdemes tanulnunk, hogyha nincsenek rájuk mintánk, nem a sajátunk jelenlegi viselkedésünkben.
Ez volt eddig a hallgatás. A következő lépés a figyelem. Azt sem akárhogyan érdemes ”elkövetni” ám: - figyelem a másik testbeszédét: zárkózott, feszeng, izgatott, dühös, nem néz a szemembe, felhúzza a szemöldökét, elpirul, sír? Mit árul el ez róla? Továbbra is kíváncsi vagyok, hogy ki ő.
- a beszéd módját is figyelem természetesen. Rendszeresen megfigyelhető, hogy a coaching elején valaki nem találja a szavakat, nehezen fogalmazza meg a mondatokat, gyorsabban beszél. Ahogy telik az idő a beszéd tempó lassul, sírás, szomorú arc helyett megjelenik a mosoly és egyre több nevetés is.
- arra is kíváncsi vagyok, milyen szavakat használ, hogyan fogalmaz és mik érdeklik.
- a megoldásfókusz egyik alapfelvetése, hogy a működő dolgokra érdemes építenünk. Tehát azt keresem mindvégig, hogy mi működik a beszélőpartnerem életében. Mi az, amit már nagyon jól csinál?
A kérdések a coach eszköztárát jelentik. Több száz kérdést kaptam kiindulási pontnak, amelyeket a saját szám íze szerint formáltam az évek során. Coachok egymás között szokták mondani: Úgy kérdezek, ahogy más senki.
- a megfigyeléseim és a hallgatásom alapján CSAK arra építkezek, amit a másik mondott. Tehát nem keresem a problémát.
- azokat a szavakat, kifejezéseket használom, amit a másik. Nem villogok az idegen szavakkal és a saját gondolataimmal sem.
- a kérdések rövidek, jól érthetők, mindegyikben egyértelműen érezhető, hogy figyelek és érdekel a másik.
- a kérdéseim a miért helyett a HOGYAN kérdőszóval kezdődnek leginkább, azért mert az együttműködés és a megoldás van a fókuszomban.
Ez az egész egy élethosszig tartó folyamat. Nincs soha vége, hogy fejlődjünk és hogy eljussunk addig a felismerésig, hogy VALÓBAN NEM tudjuk, hogy másnak mik a válaszai a saját életében.
Egy életszerű példa:
Ahogy reggelente viszem a gyerekeket az óvódába és az iskolába, rengeteg tinédzser látok energiaitallal és cigivel a kezében bandázni, sétálni az utcán. Az italokra ugyan sajnáltam a pénzt, de ebben a korban én is cigiztem. Elképesztően rossz látni kívülről őket, ahogy nap, mint nap mérgezik, pusztítják a saját testüket és az is lehet, hogy lerövidítik, megnehezítik az életüket. Sokszor elképzeltem már, hogy ha sikerülne tiniknek teamcoachingot tartanom, akkor hogyan beszélgetnék velük az egészséges életmód témáról:
- egyrészt megkérdezném, hogy mik a céljaik az életükben?
- mit tudnak az egészséges életmódról?
- a céljaikhoz van-e köze az egészségnek?
- mi az, ami már működik náluk?
- megosztanám, hogy én is cigiztem és hogy akkor mi volt a fejemben ezzel kapcsolatban: összetartozás, felnőttség, vagány.
- szeretnének egészségesek maradni?
- hogyan?
- mások hogy csinálják?
- aki nem cigizik az vajon miért nem teszi szerintük?
- semmit nem mondanék arról, hogy mit gondolok én a dohányzásról most
Miért így kommunikálnék? Nem vagyok szülő ebben a helyzetben. Itt egy nagyon nagy felismeréshez is érkeztem: ahhoz, hogy a gyerekeknek legyenek ismer