A tudományos fejlődés által sok mindent meg tudhatunk arról, hogy a gyerekek fejlődését mi segíti és mi is játszódik le bennük.
- Kimutatták, hogy a játékosság és a megküzdési képesség között közvetlen összefüggés van. Tehát minél többet játszanak a gyerekek annál jobb lesz a megküzdési technikájuk az életben.
- Az is természetes, hogy a dackorszakban (1-7 év) feszegetik a határokat és kipróbálják a veszélyes helyzeteket. A fiatal állatok direkt teremtenek ilyen helyzeteket maguknak, hogy megismerjék a félelmet.
- A gyerekeknek a társas helyzetek is stresszt jelentenek, mert ott lehet konfliktusuk is az együttműködésen kívül. A biztonság megteremtése a felnőtt feladata, de a negatív tapasztalatokból nem lesznek traumák, hanem tanulási lehetőségek, fejlődési utakká válnak megfelelő kommunikáció, hatás, következmény által. Fontos, hogy elmondhassák az érzéseiket és azokat ne vonják a felnőttek kétségbe, de sajnálkozás helyett mutassanak utat a gyereknek a megoldásra és erősítsék benne, hogy ő ezt képest megoldani.
- A csoportos játékok, ahol a felnőtt, amíg szükséges folyamatosan ismerteti a szabályokat, elmondja, hogy éppen ki milyen lelki állapotban van, azt segíti, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan viselkedjenek egymással, hogy dolgozzanak együtt. A figyelmük így egyre jobban kiterjed arra, hogy másoknak mit okoznak a viselkedésükkel. Ezzel a felnőtt támogatással a félénkebbek is mernek belépni a játékba és tudják jól érezni magukat közben. Így nem lesz bullying, megfélelmítés.
Anyacoachként és kommunikációs szakemberként azért tartom fontosnak, hogy felnőttként folyamatosan kommunikáljunk, kapcsolódjunk a gyermekeinkhez, mert a rohanásban ez sokszor elveszhet a mindennapokból. A Dayfly Édesanyák közösségében viszont tudom, hogy erre nem kell külön felhívnom a figyelmet, mert ez egy nagyon erős közös szál, ami azonosság közöttünk: a gyermekeinkkel töltött minőségi idő fontos értéket képvisel az életünkben. Mégis sokszor nehéz megteremtünk vagy belső feszültség van bennünk, az elvárásoknak való megfelelés és a saját igényeink miatt is.
A NINCS RÁ IDŐ mondattal levesszük magunkról a felelősséget. A mi döntésünk, hogy mivel töltjük az időnket! Amióta a nők dolgoznak, sokkal nehezebb a helyzetük. Egy otthoni kenyérsütés vagy kézi mosás mellett lehetett mesélni, beszélgetni, ha a gyerek kívánta, sőt a fizikai együttlét is meglehetett. A mai munkák mellett nem lehetnek ott a gyerekek. Korai elválasztások vannak, ami az anyagi biztonság vagy a lelkileg átrendeződött nők életében fontosak. Ez érthető eredmény. A gyerekek fejlődése azonban nem változott. Fontos számukra a közös idő, a kapcsolódás.
Emellett a szabadjáték helyzetek is nagyon fontosak. Hogy ne legyen mindig program. Fejlődik a képzelőereje, s ilyen helyzetekben játszák ki magukból a bennük élő feszültségeket is. Ha mégis társasági program van és a szülő is örül a felnőtt barátainak, szeretne inni velük egy kávét/teát és beszélgetni, mert a szülő is ember, akkor mi a helyes viselkedés? Ilyen esetekben két dolog számít: mit szeretnénk üzenni a gyerekünknek, mi a fontosabb érték a számunkra:
- Elvan, jól érzi magát és külön én is.
- Szeretném ezt az időt is közösen tölteni.
- Legyen ilyen és olyan is.
Ezeket érdemes tudatosítani, átgondolni! Emellett pedig megkérdezhetjük a gyermekeinket is, de a szokások kialakítása mégis a mi feladatunk.
Ha a közös játék mellett döntünk, akkor:
- bevonhatjuk a többi szülőt is a játékban
- ha a gyerekek a közös játék közben összevitatkoznak, akkor sem kell rögtön beavatkoznunk, hogy megvédjük a sajátunkat. Hagyjuk, hogy a gyerekeink maguk csinálják a dolgaikat!
- ha csak néhány percet szánunk a közös játékra, akkor ne csináljunk abból hiúsági kérdést, hogy ha a gyerekünk szeretne irányítani. Ennek is oka van, hiszen érzi, mire van most szüksége. Azok a gyerekek pl. akiket számukra erősen irányítanak a közösségekben, otthon úgy játszák ki magukból, hogy a szüleiknek mondják ugyanazokat a mondatokat. Ez a kapcsolódás többet jelent a gyereknek ilyenkor, mint bármilyen ajándék vagy mese a tévében.
Milton H. Erickson a rövid terápia úttörője a jelen problémára összpontosított inkább és nem arra a feltételezésre, hogy ha gond van a gyerekkel, akkor valami baj lehet a gyerek családjában. Több anyukától hallom, hogy az ő gyermeke csapkod, verekszik. Túl egyszerű lenne, ha minden ilyen esetre ráhúznánk, hogy biztosan otthon verik a gyereket és azért van ez a viselkedés. Történetesen több családi példából tudom, hogy ez egyáltalán nincs feltétlenül így. Ha a gyereknek szeretnénk segíteni, akkor érdemes arra koncentrálni, hogy ő túljusson a problémán, megoldja azt a nehézséget. Ez lehet az, hogy nyugodt marad és finom játszik másokkal. A dühének azonban oka van. Például nem tudja a visszautasítást elfogadni.
Coaching szemléletben lehet nevelni a gyermekünket születése óta, de 6-8 éves korig a gyermekek nem bírják el a döntések terhét, sőt nem is látják át úgy az életet, hogy döntéseket tudjanak hozni. A nagyobb gyerekeknél már meg lehet kérdezni, hogy „Mi az a készség, amiben szerinte fejlődnie kéne?” A szülő is elmondhatja, hogy például szerinte jobban kéne figyelnie a rendre a házban vagy a leckéjét időben kéne megcsinálnia, de a gyerekek általában pontosan tudják, hogy miben kéne fejlődniük. Ha pedig ők maguk mondják ki, akkor jobban elköteleződnek a fejlődés mellett.
Például játékosan legyőzni a „ravaszdi kakit”, ami mindig becsúszik a bugyiba. Tehát adhat egy játékos nevet is a készségnek, amiben fejlődni szeretne.
Megkérdezhetjük a gyermekünktől még, hogy mik lesznek az előnyei, ha ezt a készséget elsajátítja:
- Mit érsz el azzal, ha megtanulod?
- Szerinted miért akarják az emberek megtanulni ezt?
- Milyen jó származik neked abból, ha képes leszel erre?
A kapcsolódás, az együtt töltött percek a legfontosabbak a kicsi gyermekünknek és az együttműködés, az érzelmi intelligencia, a kommunikáció alapjait rakjuk le ilyenkor a számára. Igen, ilyenkor nem halad a háztartás vagy mi nem tudunk megtenni mindent, amit szeretnénk. A döntés szülőként a mi kezünkben van.
Jeckel Eszter coach: Mindennek ára van!
A Dayfly Night Club tagjai Ádány Timi, Csiky Eszter, Jeckel Eszter és Dayfly Kriszti beszélgettünk ebben a témában is egy jót. 15 gyermekünk van és mind megoldásfókuszú coachok vagyunk. Kéthetente összejövünk és megosztjuk a tapasztalatainkat, gondolatainkat egymással és Veletel. Itt találod a videót: https://www.youtube.com/watch?v=dSYqZWP9wn8&feature=youtu.be
Legyél jelen velem!
Felhasznált irodalom:
Jessica Joelle Alexander és Iben Dissing Sandahl: A Gyereknevelés dán módra című könyv alapján
Kim John Payne: Melegszívű fegyelmezés
Ben Furman: Megoldásközpontú gyermeknevelés a gyakorlatban