Sok nőnek nehéz elmennie otthonról hosszabb időre. Van, aki eleve jól van így és nincs ezzel dolga, de van, aki szeretne, szüksége van a csendre, pihenésre, gyerekmentes időre, érzi is már, hogy a gyerekeknek sem okoznak túl nagy törést, van is kire bíznia, de mégis nagyon nehéz megtennie. Ez lehet egy ok, amiért valaki az első ilyen alkalmat egy női elvonuláson tegye meg, ahol csak édesanyák vannak, mert itt biztosan megértést kap, ha az érzéseiről elkezd beszélni.

 

 

Vannak nők, akik azért jöttek az eddigiek alkalmakra, mert sok a bizonytalanság bennük, nehezen hoznak döntéseket, önmagukat nem tartják túl sokra, nehezen hiszik el, hogy képesek jól csinálni a dolgokat. Ők azok, akik általában olyan történeteket mesélnek el, hogy leesik az állunk. Ilyen sztori volt legutóbb, hogy T. amikor a három közül valamelyik gyermeke rendszeresen akaratoskodott evésidőben (gondolom ismerős a dackorszak), kitalálta, hogy mindenki repülőgépbe száll be, amikor leül az asztalhoz. Alkotott biztonsági öveket, lehajtotta a tálcákat, ő volt a légiutaskísérő. Ahogy erről beszélt mindannyiunknak tátva maradt a szája. Itt már csak a humor maradt, s olyan megjegyzések sorban: „Bármikor lennék a gyermeked.

 

Az anyaság egy konkrét eredmények nélküli hosszú út, így néha lehet nehéz elhinni, hogy értékesek vagyunk, elég jól csináljuk, de amikor kapjuk sorban a megerősítést másoktól, akkor kezdjük már magunk is elhinni. Murano mondta, hogy „Csoportban hamarabb lehet egyéni problémákat megoldani.”

 

Amikor halljuk, hogy mások, akiket nagyra becsülünk, felvállalják a nehézségeiket, megérezzük, hogy nincs is velünk semmi megoldhatatlan probléma. Így Csóka Eszterrel, akivel ezeket az alkalmakat tartjuk, magunk is felvállaljuk az elakadásainkat. Ezzel is biztosítjuk a csoportot, hogy ahogy ők megbíznak bennünk, mi is viszont vagyunk mi is ezzel. Olyan is van, hogy meglepődnek, hiszen a csoportból mások elkezdik valamiért csodálni őket. Erre jó a pozitív pletyka kör, amikor háttal ülve kibeszélünk a füle hallatára mindenkit: „Ez a nő egy humorbomba. Neki tuti lennék a gyerek. Láttátok mit művel az ünnepeken. Csodálom benne az erejét…” Fantasztikus sokat ad ez a módszer mindenkinek.

 

 

 

Igen, megengedhetjük ezt magunknak!!!! Ha valami hiányzott gyermekkorunkban, most a felnőtt korunkban érdemes azt megadni magunknak és ez nem önzőség, hanem TUDATOSSÁG. Azért van a segítő szakember, hogy ezt megmutassa nekünk. Megérezzük professzionális vezetés mellett, hogy milyen ereje van egy támogató közegnek. A csoport vezetői és tagja számára az a feladat, hogy a hiányt betöltsék és ezzel segítsenek begyógyítani a sebeket, teret adni az önfelvállalásnak.

 

 

 

Volt olyan Édesanya, aki a gyászfolyamata elején csatlakozott. Megérezte mindenki a csoportban az esendőséget, az elmúlást, a jelen fontosságát, s ez adott erőt a számára, hogy most felálljon és folytassa a szembenézéseket. Aki pedig megoszthatta a fájdalmát, megkönnyebbülhetett, hogy itt három napig nem kell tartania magát.

 

 

 

De itt nem csak fájdalmakról, nehézségekről van szó. A női elvonulásokon rengeteg a nevetés, vannak örömkönnyek is. Legutóbb a ruha-cserén, ahova mindenki elhozhatja a megunt darabjait az egyik édesanya, aki nem hozott semmit és kijelentette, hogy ő nem is kér, sorban fordult a tükörhöz. Annyira nevettünk már a végére, hogy talán ő vitte el a legtöbb darabot. A másikuk, aki csak feketét-barnát-sötétkéket hord, egy rikító rózsaszín ruhával tért haza, amelyben a férjének is lefotóztuk, hogy lássa milyen dögös. Mutogatjuk egymásnak a gyerekeink fotóit és persze az elég jó férjekről nagyon sokat akarunk tudni 🙂

 

Kreatív, alkotó feladatokkal is készülünk, ahol most például egy fehér tortapapíron gombok segítségével jelentek meg nekünk a többiekhez közelálló személyek, a kapcsolatai egészen másképpen festettek mindenkinek ilyen szemüveggel megfigyelve. Újságokból vágtak ki képeket és lett egy tabló az életük fontosabb dolgaiból és játékot is minden alkalommal készítenek a résztvevők, amit haza is vihetnek a gyermekeiknek.

 

Hívtunk masszőrt azoknak, akik kértek. Senki nem főzött és mosogatott három napig.

 

A búcsú minden alkalommal fájó. Még folytatnánk és ez árul el a legtöbbet arról, hogy milyen tartalmas három ilyen nap. Mindjárt hozom is a zsepit, mert annyira megható ezekre gondolni..

 

Gyere TE is! Itt szív-lélek-támogató közösségre lelsz, ahol pihenhetsz, feltöltődhetsz és még tanulhatsz is.

 

Részletek a következő alkalomról itt találsz!