Először is nem vagy ezzel az érzéssel egyedül. A tehetetlenség, fáradékonyság, motíváció hiánya, bátortalanság és magány mind jelen lehet a minden napjaidban. Azt érzed egyedül vagy és nem jön ki hang sem a torkodon, hogy segítséget kérj. Az utóbbi erőtlenség miatt sokan nem tudnak és talán nem is mernek segítséget kérni. Sokukba azt nevelték, hogy a negatív érzések nem is léteznek és talán attól is félnek, hogy ha elmondják valakinek mi van legbelül bennük, akkor kinevetik őket, nem veszik komoly. Sajnos társadalmunkban gyakori, hogy elbagatelizálják a gyerek érzéseit, hogy nincs igazi segítség és a gyerek bezárkózik. Tény, hogy nehéz ilyenkor szülőként segíteni, de az is igaz, hogy ugyanannyi tudatlanság is áll a jelenség mögött.

Felnőttként viszont megmarad a belénk táplálódott üzenet. Jó hírem, hogy az érzés nem a valós. Az érzéseid másoknál is előfordulnak, másokat is érintenek és igenis léteznek, komolyan kell venni Téged, a határaidat, a félelmeidet, a szomorúságodat. Vannak állapotok, amelyeknél magam is szakpszichológus felkeresését javaslom, de többször tapasztaltam azt is, hogy néhány alkalmas beszélgetéssel tudtam támogatni az ügyfelemet abban, hogy továbblendüljön egy krízis ponton.

Egy nagyon fontos tényező volt mindegyik ilyen beszélgetésben, hogy felhívtam a figyelmét a tünetekre, amikre mindenképpen fontos hallgatnia (kívánja a saját vagy más halálát, pánikrohama van), amikor azonnal orvosi segítséget kell kérnie. A beszélgetések során kiderültek az ügyfeleim számára, hogy mennyi mindent tesznek nap, mint nap, milyen áldozatos, gondoskodó szülői munkát végeznek, hogy vannak, akikre számíthatnak és van terük is, hogy változásokat vigyenek az életükbe. Ezeket meg is tették, így hamar jöttek a pozitívabb érzések, az öröm, sikerélmény, hála, elégedettség.

Tudom, most hihetetlen, de képes vagy írni nekem néhány sort, hogy meglássuk merre van az előre számodra. Ted meg!